Mivel az azonos töltések taszítják egymást, mindaddig távolodnak egymástól, míg a vezető felületére jutnak. Tehát az elektromos töltések mindig a vezető felületén helyezkednek el. Ez a tétel számos kísérlettel szemléltethető, de mind közül az egyik leglátványosabb az a kísérleti elrendezés, amelyet Henry Cavendish (1731-1810) angol fizikus állított össze először. Ez az elrendezés egy szigetelő nyélen elhelyezett sárgaréz gömbből és két – szintén szigetelő nyélen elhelyezett- sárgaréz félgömbhéjból áll. Ha a sárgaréz gömbnek elektromos töltést adunk, és a két sárgaréz félgömbhéjjal beburkoljuk, majd a félgömbhéjakat a szigetelő nyelek segítségével elvesszük a gömb közeléből, akkor elektromos ingával kimutathatjuk, hogy csak a félgömbhéjaknak van elektromos töltésük, a gömbnek nincs.
            Az elektromos töltéseknek a vezető felületén való elhelyezkedését használjuk a „töltés átkanalazásos” kísérletben, amellyel az elektromos töltés adagosságát tudjuk tanórai keretek között igazolni.