1865-ben Wilhelm Holtz német fizikus azon fáradozott, hogy az elektroforral való műveletet, azaz a fedő felemelését, illetve leeresztését, s az érintkezéseket egyetlen folytonos művelettel, egy korong forgatásával helyettesítse. A Holtz által készített gép a Winter-féle dörzselektromos géphez képest annyival bonyolultabb, hogy ez már kihasználta az elektromos megosztás jelenségét is, így született meg a megosztó- vagy influenciagép.

            A Holtz-féle influenciagép lényegében egy álló és egy forgatható üvegkorongból áll. A korongokat egy fa állványon és egy-egy szigetelőnyélen helyezték el. A forgó korong vízszintes átmérőjében, egymással szemben, a koronghoz igen közel szívócsúcsokkal ellátott sárgarézpálcák (ún. fésűk) vannak, amelyek egy vezetővel össze vannak kötve két olyan fémgolyóval (az ún. elektródákkal), amelyeknek a távolsága tetszőlegesen állítható. Az álló korongra papírszeletek (az ún. fegyverzetek) vannak ráragasztva, amelyeket a szívótűkkel éppen szemközt, a forgó koronggal ellentétes oldalra helyeztek fel. Ezek a fegyverzetek egy-egy fémes drótérintkezővel dörzsölődnek a mozgó koronghoz.

            A gép indításakor az elektródokat összeérintjük, a mozgó korongot egy ékszíj segítségével gyorsan forgatni kezdjük, s az egyik fegyverzethez szőrmével megdörzsölt ebonit rudat tartunk. A gép működésének a kezdetét sajátos zúgás árulja el, s ha ezután az elektródokat széthúzzuk, közöttük folytonos szikrázást tapasztalunk.
            A gép működését a következő módon írhatjuk le: Ha az egyik fegyverzetet negatív töltésűre töltjük, akkor ez megosztja a közelébe helyezett fésűt. Emiatt a negatív töltések a fésű fém tartójába taszítódnak, míg a pozitív töltések a csúcsokon keresztül a forgó korongra áramlanak. Ezeket a pozitív töltéseket a forgó korong – a rajta elhelyezett kör alakú sztaniol darabkák segítségével– a második fémes drótérintkező felé viszi, s itt a korong pozitív töltése megosztja mind a fésűt, mind a fémes drótérintkezőt. Emiatt a fémcsúcsokból, s a fémes érintkezőről a korong lapjára negatív töltések áramlanak, s így a korong pozitív töltéseinek egy részét semlegesítik. A fésű pozitív töltései a fésű fémtartójába, míg a fémes érintkező pozitív töltései a második fegyverzetre taszítódnak. Ekkor ennek a fegyverzetnek a pozitív töltése, tehát a szemközti fésűre gyakorolt megosztó hatása olyan nagy lesz, hogy a fémcsúcsok a korong pozitív töltéseit nem csak hogy közömbösítik, hanem még negatív töltéssel is ellátják a korongot.
            Amikor most ez a negatív töltésű korong az első fémes drótérintkező, s az első fésű elé kerül, akkor megosztja a már amúgy is negatív töltésű fegyverzet töltéseit. Emiatt a fémes drótérintkező és a fémcsúcsok pozitív töltésűek lesznek, amelyek közömbösítik a korong negatív töltéseit, míg az ekkor már még jobban negatív töltésű papírszelet pedig még erőteljesebben osztja meg a fésű töltéseit. A fésűről leáramló pozitív töltések a korongot ismét pozitív töltéssel látják el, s ezután a fenti folyamat kezdődik elölről. A nem tökéletes szigetelésnek és a levegő nedvességtartalmának köszönhetően a gép termelte töltések száma hamarosan eléri a maximális értékét. A gép leállításakor a két sárgarézből készült, előzetesen leföldelt kisütő rúdhoz érintjük a két elektródát, így levezetjük a gépről a töltéseket.
            A Holtz-féle influenciagép több féle kivitelben is készült, de a szertárban található gép rendelkezik egy – a fésűkhöz hasonlóan- szintén tűhegyekkel ellátott rézpálcával, az ún. semlegesítő pálcával is, melynek szerepe, hogy biztosítsa a gép működését a szikrázás megszűnése esetén is. Ugyanis, ha a két elektróda a maximális szikratávolságon kívül van, akkor a gép megállhat, vagy a polaritás felcserélődhet. Mivel a semlegesítő pálca 90°-os szöget zár be a fésűk által alkotott egyenessel, a gép álló korongjára ragasztott fegyverzetek 60°-90°-os szögben el vannak nyújtva, annak érdekében, hogy a semlegesítő pálcák a fegyverzetekkel is szemben legyenek.
Ha az elektródok egyikét a földdel összekötjük, akkor a másik eletródán levő töltéseket ugyanúgy hasznosíthatjuk, mint dörzselektromos gépeknél, bár a Holtz-gép - egyenlő sebességű forgást feltételezve- mintegy harmincszor annyi töltést tud termelni, mint a legjobb dörzselektromos gép. A két elektróda segítségével feltölthetjük a Holtz-gép tartozékaként szereplő két Leydeni palackot is, s így a gépet számtalan elektromos kísérlet bemutatására felhasználhatjuk.