A szertárba 1905-ben került az a Ruhmkorff-féle szikrainduktor, amely
Deprez-rendszerű mechanikus és külön Faraday-féle higanyos szaggatóval is el van látva. A korabeli tanszerkatalógusok szerint a szikrainduktor a Deprez-szaggató esetén 250 mm-es, míg a higanyos szaggató használata esetén 300 mm-es átütőképességgel bír, s 60-300, illetve 1200-1500 megszakítást lehet vele elérni percenként. A szikrainduktor beépített kondenzátorral rendelkezik. Mivel a szikrainduktor egyenfeszültséggel működik, így a Ruhmkorff-féle áramfordítóval, vagy pólusváltóval az áram iránya megfordítható.
            A Ruhmkorff-féle szikrainduktor szerkezete és működése a transzformátoréhoz hasonló. A vasmagos, viszonylag kevés menetű primer tekercsbe vezetett áramot a villanycsengőnél megismert „kalapácsos szaggató”, (amit régi nevén Deprez-rendszerű szaggatónak is neveznek) vagy higanyos szaggató periodikusan megszakítja, ezáltal a sokmenetű szekunder tekercsben nagy (de nem szinuszos) váltakozó feszültség indukálódik. Az induktor vasmagja nem zárt, hogy a zárt vasmaggal járó nagyobb induktivitás ne gátolja a primer áram megfelelően gyors változását, amelyet ennél az eszköznél kétféleképpen is megoldottak, s ezek közül a felhasználó szabadon választhat. A kalapácsos szaggató működése azon alapszik, hogy ha zárul az áramkör, akkor az elektromágnes magához húzza a rugalmas lemezre helyezett lágyvas korongot, ezáltal megszakítja az áramkört, így a rugalmas lemez visszarántja eredeti helyzetébe a fémlapot, így a primer körben újra megindul az áram, s a jelenség újra megismétlődik. Ha a szikrainduktor jól van beállítva, akkor áramszaggatója működés közben jellegzetes zümmögő hangot ad. Ha az induktor a feszültség rákapcsolásakor nem indul be, akkor szaggató csavarjának finom hangolásával hozható működésbe a kalapácsos szaggató. A Faraday-féle higanyos megszakító is hasonlóan működik, de itt a megszakítás egy, a kalapácson elhelyezett fémes érintkező és a higany között történik. A szikrainduktor fontos tartozéka a Fizeau-féle kondenzátor, amelyet a megszakító csúccsal párhuzamosan kapcsoltak. Ennek szerepe, hogy a szikrázást megakadályozza, ezáltal az áram megszakításakor az áram gyorsabban zérussá lesz, emiatt nagyobb feszültség keletkezik a szekunder tekercs végei között.

            A szertárba 1910-ben került az a kisebb méretű Ruhmkorff-féle szikrainduktor, amely nem csak méretében különbözik nagyobb elődjétől. Erről a szikrainduktorról - talán éppen a higany használatának elkerülése miatt- már hiányzik a higanyos szaggató, így a felhasználó csak a Deprez-rendszerű mechanikus, kalapácsos szaggatóval tudja a primer áram megfelelően gyors változását biztosítani. Ezen az eszközön is található a szaggató finom hangolását lehetővé tevő csavar, és található olyan pólusváltó, amellyel a pozitív és negatív pólus könnyen és biztonságosan felcserélhető.

            A szikrainduktorok segítségével a néhány voltos akkumulátorfeszültségből előállított szekunder feszültség szaggatott egyenfeszültségnek tekinthető és akár elérheti a több tízezer voltos értéket is. Emiatt kitűnően alkalmazhatók az egyenfeszültséget igénylő kisülési csövek vagy röntgen csövek táplálására.