A szénmikrofont David Edward Hughes (1831-1900) angol fizikus találta fel 1878-ban, amellyel a Bell-féle telefon érzékenységét nagymértékben lehetett növelni. A szénmikrofonban egy vékony fémlemez (vagy membrán) és egy széntömb található, amelyek között a teret egymással lazán érintkező grafitszemcsékkel töltik ki. A hanghullámok által rezgésbe hozott membrán többé-kevésbé összenyomja a grafitszemcséket, s így a mikrofon ellenállása, s ezáltal az áramkörbe kötött telep árama, a hangrezgéseknek megfelelően változik.             Ezt a hang által modulált vagy hangfrekvenciás áramot rendszerint egy mikrofontranszformátor közbeiktatásával juttatják el a felhasználás helyére.
            A szertárban két modellel is szemléltethető a Hughes-féle mikrofon működése. Az egyszerűbb modell a mikrofon eredeti alakjában szemlélteti az eszköz működését, amely így egyszerűen egy szénfoglalatba lazán beillesztett szénpálcából áll. Ha ezen a mikrofon foglalaton és egy Bell-féle hallgatón keresztül vezetjük egy állandó telep áramát, majd ezután a szénpálcára rábeszélünk, akkor a szénpálca – a rezgése révén- jobban, illetve kevésbé érintkezik a szénfoglalattal. Emiatt az áramkör ellenállása a hangrezgésnek megfelelő ritmusban változik, s így ugyanilyen módon változik a lüktető egyenáram erőssége, amely az eredeti hanggal azonos rezgésekbe hozza a hallgató vaslemezét. Mivel az ilyen mikrofon érzékenysége, és torzítása is igen nagy, a kísérletet leginkább úgy lehet sikeresen elvégezni, ha a mikrofon elé egy stopperórát teszünk, hiszen ekkor a hallgatón kiválóan hallható az óra ketyegése.

            Az összetettebb mikrofon modellnél a két széntömbbel érintkező szénpálcákat szorítócsavarok segítségével sorba köthetjük egy teleppel, és egy mikrofon transzformátorral. A transzformátor a kicsiny áramingadozásokat felerősíti, s így a transzformátor szekunder áramkörébe szorítócsavarok segítségével hallgató készüléket vagy oszcilloszkópot helyezve, - a fenti effektus alapján- a szénpálcára eső hang frekvenciájával megegyező frekvenciájú, de nagyfeszültségű áramot kapunk, amely már nagyobb távolságból is észlelhető jelet ad a hallgató membránjára. Ezzel az eszközzel kiválóan szemléltethető a Puskás Tivadar (1844-1893) által 1893-ban feltalált telefon-hírmondó fizikai elve.

            A szertárban található még egy harmadik muzeális értékű mikrofon is, amely egy fémháromlábon elhelyezett rombusz alakú keretre vékony dróttal rögzített szénmikrofon, amelyet fémburokkal (Faraday-kalitkával) vettek körbe. Erősítőre, illetve oszcilloszkópra kötve tudjuk beüzemelni ezt a gyönyörű külalakkal bíró, igazi ritkaságnak számító mikrofont.