A fémekben az áramot az ún. szabad vagy vezetési elektronok közvetítik. Ezeknek a vezetési elektronoknak a „súrlódását” szemlélteti a Peter Barlow (1776-1862) angol fizikus által 1822-ben készített eszköz, az ún. Barlow-féle kerék.

            A Barlow-féle kerék elrendezése két, fényezett fatalpra rögzített vasmagos tekercsből áll, amelyek között kicsiny súrlódással foroghat egy sárgarézből készült, fogaskerekekkel ellátott kerék. Ennek a keréknek a fogaskerekei forgás közben beleérnek a tekercsek között elhelyezett, előzőleg higannyal feltöltött kis műanyag tálba. A falapra rögzített szorítócsavarok segítségével áramot vezethetünk mindkét tekercsbe, amelyek így egy-egy elektromágnesként fognak viselkedni. Ezután két másik szorítócsavar segítségével egy másik feszültségforrás két pólusát a tálban levő higannyal, illetve a rézkerék tengelyével összekötjük. Ekkor a kerékben meginduló áram a kerék sugarának irányában folyik. A mágneses mezőben mozgó elektronokra viszont hat a mágneses Lorentz erő, ami a jobbkéz-szabály szerint a kerék sugarára merőlegesen hat, így ez az erő forgatni kezdi a fémkereket.