A Heron-féle gőzgépet – amely gyakorlatilag a világ elő gőzgépe - a Krisztus előtti első században építette Heron, az alexandriai matematikus, fizikus, feltaláló. A szertárunkban megtalálható ennek a Heron-féle gőzgépnek a modellje, amivel több fizikai törvényt lehet bemutatni, megtanítani oly módon, hogy az ifjúság számára is érdekes, maradandó legyen.
            Az eszköz maga, egy 15 cm átmérőjű sárgaréz gömbhöz rögzített, négy darab egymásra merőlegesen - a kerék küllőihez hasonlóan – elhelyezett rézcsőből áll. A rézgömb, s vele együtt a merőleges rézcsövek egy rögzített tengely körül könnyen elfordíthatóan vannak elhelyezve. Ha a rézgömbbe vizet öntünk, és alulról pl. gázlánggal melegíteni kezdjük a gömböt, akkor rendszer a rögzített tengely körül forgásnak indul.
            A rendszer forgásához szükséges hajtóerőt a karok azonos oldalain levő lyukacskákon nagy sebességgel kiáramló gőz reakcióereje szolgáltatja. Tehát a Heron-féle gőzgép működési elve a mai rakétákéhoz hasonlítható. A forgás fogaskerekeken keresztül kerekek hajtására is használható. Ez az elv tulajdonképpen az egyszerű lokomobil elve. Természetesen gyakorlatilag ilyen kivitelben nem használható, mert a gömb csak igen kevés vizet tartalmazhat és az így keletkezett gőz hasznossági foka is igen csekély. 1750-ben ez alapján építette meg Segner András János a róla elnevezett vízikereket.