A testek hősugárzó képességének vizsgálatához 1804-ben John Leslie (1766-1832) angol fizikus egy olyan forrásban levő vízzel megtöltött kockát használt, amelynek oldalfalait különböző anyagok képezték. Az ilyen kocka vizsgálatakor azt tapasztalta, hogy a kisugárzásnál kisugárzott hőnek a mennyiségét és a minőségét is figyelembe kell vennünk.
A kisugárzott hő mennyisége függ a környezet és a sugárzó test hőmérsékletkülönbségétől, valamint a kisugárzó test anyagi minőségétől: a legkisebb a kisugárzás a fémeknél, a legnagyobb a koromnál. Ezen kívül a hő mennyisége a felületek anyagi minőségétől is: az érdes és laza felület többet sugároz ki, mint a sima és tömör felület. A sugárzó képességet a területegység által időegység alatt kisugárzott hőmennyiséggel mérjük. Eszerint ha a koromnak a hősugárzó képessége 100, akkor egyenlő hőmérsékletkülönbség mellett a papíré 98, az üvegé 90, a higanyé 20, míg az aranyé, az ezüsté és a rézé 12.
            A kisugárzott hő minőségét (rezgésszámát vagy színét) illetően Melloni megállapította, hogy a test hőmérsékletének az emelkedésével együtt növekszik a test által kibocsátott hősugárzás rezgésszáma.