A fény polárosságának a bemutatására nem csak a mészpát kristály alkalmas. Polarizációs szűrőként gyakran használnak kettősen törő közegeket, amelyek a beeső természetes fénysugárból a törés során keletkező kétfajta poláros sugárnyaláb – a
Snellius-Descartes törvényt követő ún. rendes vagy ordinárius sugár, illetve a Snellius-Descartes törvényt nem követő, ún. rendkívüli vagy extraordinárius sugár- közül az egyiket a másiknál sokkal erősebben elnyelik. Ez a jelenség az ún. dikroizmus, amelyet a legjobban a hatszöges oszlopokban kristályosodó turmalin kristálynál figyelhetünk meg. A turmalin kristály már kis vastagság mellett is teljesen elnyeli az ordinárius sugarat, így polarizátorként használható.
Ha egy ilyen turmalin oszlopból a kristálytani főtengellyel párhuzamos lemezt hasítunk, akkor a kristály a rajta átmenő fényt látszólag csak annyiban változtatja meg, hogy azt vöröses-barnára festi. Ennek oka, hogy a turmalin kristály nem színtelen. Ha e lemez mögé egy ugyanolyan módon hasított második lemezt is állítunk oly módon, hogy a lemezek tengelyei párhuzamosak legyenek, a fény ezen a kettős lemezen is áthatol, miközben még nagyobb fényelnyelést tapasztalunk. Ha azonban most elforgatjuk a második lemezt a rá merőlegesen beeső sugár körül, mint tengely körül, akkor a fény - amely a kettős lemezt átjárja -, egyre inkább gyengül, míg mikor a lemezek főtengelyei már egymásra merőlegesen állnak, a fény teljesen elnyelődik.
Ebből a kísérletből következik, hogy a fény, mely az első lemezt átjárta, a második lemezen már nem minden esetben hatol át, vagyis az első lemezen átlépő fény már nem természetes, hanem valóban módosított, polarizált fény.
Egy olyan turmalin lemez segítségével, amely a főtengellyel párhuzamosan van hasítva, a lemezre merőlegesen beeső fényről eldönthetjük, hogy az természetes fény vagy polarizált fény. Ha a lemeznek a sugár körül való elforgatása nem változtat az átmenő fény erősségén, akkor a beeső fény természetes fény, míg ha a lemez elfordítva a sugár körül, a lemez bizonyos állásánál az átmenő fény erőssége lecsökken, akkor a beeső fény polarizált fény. Ebben az esetben még a polarizált fény rezgésirányát is meg tudjuk határozni, ugyanis ezek a rezgések merőlegesek a turmalin főtengelyére. A turmalin tehát nem csak fénysarkító (polarizátor), hanem fényelemző (analizátor) is lehet. A turmalinfogóban vagy polariszkópban a sarkító lemez és az elemző lemez kerek és forgatható foglalatokban egy csíptető végeire van erősítve. |
