Igen sima felületek, pl. jól csiszolt üveg- vagy fémfelületek a rájuk eső fénysugarakat csak meghatározott irányban verik vissza (a beesési és visszaverődési szög egyenlő). Általában a szabályos visszaverődés (tükrözés) legkönnyebben úgy vizsgálható, hogy a sík felületre keskeny fénynyalábot bocsátunk, amelynek útját pl. dohányfüsttel láthatóvá tesszük.
            Azonban dohányfüst nélkül is kitűnően bemutatható a jelenség azzal - a szertárban található - eszközzel, amely gyakorlatilag egy olyan fokbeosztással ellátott fehér korong, amelynek a két végéről indulva egyaránt 90°-ig történt a fokbeosztás, azaz a félkör közepén van a 90°–os beosztás. Ez a kétoldalas fokbeosztás csak a kényelmesebb kísérletezést segíti, hiszen így jobbról és balról is tudunk fénysugarat bocsátani az eszközre. A korong közepére egy tükröző felületet erősítünk, erre a tükörre bocsátjuk azokat a keskeny sugárnyalábokat, amelyeket az egy vagy több keskeny réssel ellátott ernyővel a rábocsátott párhuzamos fénynyalábból választunk ki. A fényforrás ügyes beállításával elérhető, hogy a fénysugarak a korong felületén haladjanak végig, így láthatóvá tudjuk őket tenni.

            A tükör felületére merőlegesen állított fémmutató mutatja a beesési merőleges irányát. A beeső fénysugarak mindig a 0°-os beosztás irányából érik a tükröt. Így a beeső illetve visszavert sugaraknak a beesési merőleges irányával bezárt szögeit könnyen leolvashatjuk, s innen adódik az Euklidesz által i.e. 300 körül megállapított fényvisszaverődés törvénye.