A fényerősség mérését egy korai, de annál ötletesebb eszközzel oldotta meg Benjamin Rumford (1753-1814) angol fizikus. A Rumford-féle fotométernél is távolságmérésre vezetjük vissza a fényforrás fényerősségének, az egységnek választott fényerősséggel való összehasonlítását. A mérés elve itt is az, hogy a fényerősségek úgy viszonylanak egymáshoz, mint az egyenlően megvilágított laptól számított távolságok négyzetei. Az arányt felírva kiszámítható a keresett fényerősség.

            Rumford fotométere egy függőleges fehér lap, mely előtt átlátszatlan pálca áll. Az összehasonlítandó két fényforrást a pálca előtt kissé oldalt állítjuk föl. Mindkét fényforrás árnyékot vet a lapra, míg ahol nincs árnyék, ott a lapot mindkét fényforrás megvilágítja. Az első fényforrásnak megfelelő árnyékot csak a második fényforrás világítja meg és viszont. Ha a két fény erőssége egyforma volna, az árnyékok akkor látszanának egyforma sötéteknek, ha a fényforrások távolsága a pálcától egyforma volna. Ha viszont az egyik fény erősebb a másiknál, akkor egyenlő távolság mellett az erősebb fényforrásnak megfelelő árnyék gyengébben van megvilágítva és így sötétebb lesz, mint a másik. Tehát ahhoz, hogy az árnyékok egyforma sötétek legyenek, az erősebb fényforrást a pálcától messzebb kell vinni. Ezután az említett optikai törvény alapján aztán a fényerősségek már összehasonlíthatók. Ezeknél a fotométereknél az egyenlő megvilágítás vagy egyenlő sötétség megbecsülése nem könnyű és pontosan nem is végrehajtható. Ezért hívják ezeket a mérési eljárásokat vizuális, vagy szubjektív fényméréseknek.