A fény egyenes vonalú terjedésén alapszik a 11. században Alhazen (965-1040) arab matematikus, fizikus által feltalált sötétkamra (camera obscura vagy lyukkamra). Ez az eszköz egy elsötétített kamra (doboz), amelynek oldalán egy szűk nyílás található.

            Ha a tárgyról (pl. egy gyertya lángjáról) kiinduló fénysugarak a sötétkamra falán levő kis nyíláson átmennek, akkor a tárgy pontjainak a doboz szemközti, homályos üvegből, vagy zsírpapírból készült falán kis fényfoltok jelennek meg, amelyek együttesen a tárgy fordított állású képét adják. A kép és a tárgy lineáris méretének a viszonyát a tárgynak a nyílástól való távolsága szabja meg. Ha a tárgy ugyanakkora távolságra van a nyílástól, mint a felfogó ernyő, akkor a kép és a tárgy mérete megegyezik. Ha a tárgyat most közelítjük a nyíláshoz, akkor a kép mérete nő, ellenkező esetben csökken.
            A jelenség a fény egyenes vonalú terjedésén kívül azt is bizonyítja, hogy a nyíláson átmenő fénysugarak egymást nem befolyásolják, ugyanis ellenkező esetben nem lenne a kép a tárgy hű mása.
            A kép élessége a nyílás átmérőjének bizonyos határig történő csökkentésével növelhető, további csökkentés esetén azonban a halványuló kép veszít az élességéből is, vagyis fényelhajlás is tapasztalható. Ez a jelenség arra utal, hogy az egyenes vonalban való terjedés csak megközelítőleg érvényes.