Ha két vagy több hullám egyszerre terjed a közegben, akkor ezen hullámok találkozásakor kialakulhat az ún. interferencia jelensége, amelynél duzzadóhelyek (illetve vonalak) és csomópontok (illetve vonalak) követik felváltva egymást.

            A hanghullámok interferenciájának kimutatására többféle készülék szolgál, de az egyik legkönnyebb, leglátványosabb módszert a William Hopkins (1793-1866) angol fizikus által 1835-ben készített Hopkins-féle interfenciacső jelenti, amelyet a Chladni-féle készülék rezgő fémlapja fölé kell helyezni. Az ábrán látható interferenciacső egy fából készült, kétágú cső, amely az ellenkező oldalon egy kifeszített hártyával van összeköttetésben. Ha a cső ágai a lapnak ellenkező rezgésirányú két része (+ és -) fölé vannak helyezve, akkor a hangrezgések kioltják egymást, s így a hártya, és a rászórt finom homok nyugalomban marad. Ellenkező esetben viszont a hangrezgések erősítik egymást, s így a homok leszóródik a hártyáról.