Az inga – mint az időmérés egyik lehetséges eszköze – a fizikai mérések legfontosabb eszközeinek egyikévé vált.
           Már a XVII. században kimutatta Galileo Galilei, hogy az ugyanolyan hosszú, különböző tömegű és különböző, de kicsiny amplitúdóval lengő ingák lengésideje a Föld ugyanazon pontján megegyezik, így az inga az idő pontos mérésére is szolgálhat.

           A fizikaszertárban található inga egy szintező csavarokkal ellátott, fényezett fatalpon elhelyezett faállvány, amelyen kicsiny súrlódással egy könnyű fémrúd – s ennek a végén egy nehéz lapos fémkorong – leng. A korong a fémrúdon függőleges irányban szabadon elmozdítható, s így az inga lengésideje is befolyásolható. Ha a korong tömegközéppontja 99,4 cm1 m-revan a forgástengelytől, akkor az inga fél lengésideje 1 s lesz. Innen kapta ez az inga a másodpercinga nevet. Az inga működése közben egy harangverő szerkezet fél másodpercenként üt egyet egy csengőburára, így téve látványossá a kísérletet.