Ha vízen úszó parafadeszkára vízzel telt edényt állítunk, és az edény A csövén a víz kifolyhat, azt tapasztaljuk, hogy amíg a cső (csappal vagy dugóval) zárva van, az edény nem mozdul, de ha a csövet megnyitjuk, a lendületmegmaradás törvénye értelmében az edény a kifolyó vízzel ellenkező irányban elmozdul.

           Ezen az elven működik a Segner János András (1704-1777) matematikus, fizikus, természettudós által 1750-ben készített ún. Segner-kerék is. A sárgaréz edény oldalán elhelyezett sárgaréz csőbe vizet öntünk, ahonnan a víz négy darab olyan rézcsőbe folyik, amelyek a kerék küllőihez hasonlóan, s egy rögzített tengely körül könnyen elfordíthatóan vannak elhelyezve. Miközben a víz kifolyik a rézcsövek azonos oldalán elhelyezett nyílásokon, a fenti effektus alapján a kerék a víz folyásirányával ellentétes irányú forgásnak indul.

           A szertárban található sárgaréz Segner-keréknél a forgó kar levehető, helyére fúvóka helyezhető, így szökőkútként is működhet az eszköz.