Az inga egyedülálló a maga nemében. Iskolánk 112 éves „új” épületében a tervező, Sándy Gyula - feltehetőleg az akkori fizikatanárok kérésére- a fizika előkészítő mennyezetébe építette be az inga felfüggesztő szerkezetét, így az gyakorlatilag 110 éve az épület része. Ez ráadásul akkor még viszonylag friss tudományos eredmény is volt, ugyanis Jean-Bernard-Léon Foucault (1819-1858) francia fizikus 1851-ben végezte el történelmi kísérletét. Az idők során a felfüggesztő szerkezet elmozdítható része eltűnt, de az épület centenáriumra, 1996-ra pótoltuk. A megoldás nem lett tökéletes, de azért mutatja az effektust. Hosszú idő után azonban gondos indítás esetén is „beköröz”, és kúpinga-szerűen kezd viselkedni.

            A híres Foucault-féle kísérlet hátterében az a fizikai jelenség húzódik, hogy a lengő inga, tehetetlensége miatt megtartja lengési síkját. Erről könnyen meggyőződhetünk, ha vékony szálra ólomgolyócskát kötünk, és ezt az ingát valamely állványra felfüggesztjük. A meglendített inga a lengési síkját az állványnak egy függőleges tengely körül való elfordításánál is változatlanul megtartja. Ezt a jelenséget mutatja be az a „golyóváz” modell, amely az 1873-74-es tanévben, a centrifugálgép tartozékaként került a szertárba.
            Az inga lengésének ezt a tulajdonságát Foucault a Föld tengely körüli forgásának a kísérleti bizonyítására használta fel. A kísérletet legegyszerűbben a Föld pólusainál lehetne végrehajtani. Képzeljünk el a Föld egyik sarka fölött egy bizonyos délkörben lengő ingát. Az inga a lengés síkját megtartja, mivel azonban a Föld az inga alatt elfordul, 24 óra alatt a délkör is egy teljes kört ír le. Mivel az észlelő a Föld mozgását nem veszi észre, ennélfogva a kísérlet a megfigyelőben azt a benyomását kelti, mintha az inga fordult volna el, mégpedig a Föld forgásával ellenkező irányban, azaz keletről nyugat felé.

            Az egyenlítőnél - ahol a hosszúsági körök, illetve azok érintői párhuzamosak egymással - semmilyen eltérést nem lehet észrevenni a Föld és az inga elfordulása között. Egy tetszés szerinti szélességi körnél azonban a kísérlet úgy jelentkezik, hogy az inga látszólagos elfordulása kisebb, mint a Földnek a megfelelő elfordulása
            Sokszor még fizikatanári berkekben sem ismert, hogy mennyi ez a szögsebesség, illetve periódusidő, s akik esetleg tudják, azok sem tudnak elemi levezetést erre. A Coriolis- erővel szokás megindokolni a Magyarországon pl. 36 órás keringési időt.
Erre vonatkozóan egy lehetséges elemi okfejtés a következő.

            Legyen NS a Föld tengelye és jelöljük A-val az észlelőhelyet, amely az ACG= szögnek megfelelő szélességi körön van. Lengjen az inga az NAS délkörben, tehát a lengés iránya az AE érintő. Bizonyos idő elteltével A pont a megfelelő párhuzamos kör mentén B pontba jut, tehát ADB=a szöggel elfordul. Az inga most az AE-vel párhuzamos BF irányban leng, amelynek iránya az NBS délkörhöz húzott BE érintővel az EBF= szöget zárja be. Ez a szög lesz tehát az inga lengési síkjának a látszólagos elfordulási szöge. Tekintve, hogy
AEB szög = EBF szög =,  valamint  AB ív= és AB ív= lesz,tehát innen

Mivel az AED szög = ACG szög =, így

            A kísérletekből kiderült, hogy az inga látszólagos elfordulása pontosan megfelel ennek a képletnek, ami a Föld tengely körüli forgását kétségtelenül bizonyítja.