A fizikai inga egy olyan merev test, amely egy rögzített, vízszintes tengely körül foroghat a nehézségi erő hatása alatt. Az ilyen inga lengési középpontját úgy kaphatjuk meg, hogy a forgástengelytől a súlyponton keresztül felmérjük annak a matematikai ingának a hosszát, amelynek a lengésideje megegyezik a fizikai inga lengésidejével, vagyis felmérjük a fizikai inga ún. redukált hosszát.
           Kimutatható, hogy ha a fizikai inga forgástengelyéül az eddigi forgástengely helyett a lengési középponton átmenő, és az előbbivel párhuzamos tengelyt választjuk, akkor a lengésidő változatlan marad. Ezen a tételen alapszik a reverziós (vagy megfordítható) inga működése, amelyet a g gravitációs gyorsulás meghatározására használhatunk.

           A szertárban található reverziós inga eredetijét Henry Kater (1777-1835) angol feltaláló készítette el. Ez az eszköz egy faállványra akasztható rúdból, az ezen lévő, egymás felé fordított két ékből, mint forgástengelyekből, továbbá az ábrán látható – csavarokkal rögzíthető - eltolható nehezékekből áll. A mozgatható nehezékek megfelelő beállításával (egy másik típusnál pedig a forgásélek eltolásával) elérhető, hogy a két forgástengelyre nézve a lengésidők megegyezzenek. Ebben az esetben az élek távolsága adja az inga redukált hosszát.
Mind a periódusidő, mind a redukált hossz nagy pontossággal mérhető, így ezek segítségével a g nehézségi gyorsulás a következő képlettel meghatározható:

.