A hídmérleg működési elve természetesen szintén kihasználja az Arkhimédesz által a Kr. e. 3. században megfogalmazott emelő-törvényt, amely szerint egy tengely körül forgatható merev test akkor van egyensúlyban, ha a rá ható erők forgatónyomatékainak összege a két karon egyenlő. Két erő esetében:

.

           A gyorsmérleghez hasonlóan ez a készülék is nagyobb súlyok mérésére szolgál, oly módon, hogy a mérendő súlyt (Q) egy kisebb, a mérendőnek adott valahányad részét kitevő súllyal (P) egyensúlyozzuk ki. Az ilyen mérlegeket tizedes vagy százados mérlegnek nevezzük aszerint, hogy a kisebb súly a mérendő súlynak tized- vagy századrésze.

           A szertárban egy olyan tizedes mérleg (hétköznapi nevén mázsa) modell található, amelynél két nagyszerű megoldást is tanulmányozhatunk. Az egyik ötletes megoldás az, hogy a teher alatt levő ún. híd csak önmagával párhuzamosan mozdulhat el, míg a másik, hogy a teher bármely helyzetében ugyanakkora súllyal lehet a mérleget egyensúlyban tartani. Ezt úgy lehet elérni, hogy a mérlegkar teher felőli oldalán levő felfüggesztési pontok forgástengelytől mért távolságának aránya ugyanakkora, mint a híd alatti rúdon levő felfüggesztési, illetve alátámasztási pontok alsó forgástengelytől mért távolságának aránya. Ez az arány:

            Így a mérendő terhet tized akkora súllyal lehet egyensúlyban tartani. Emiatt az egyensúlyban tartáshoz szükséges tömeget tízzel megszorozva megkapjuk a keresett tömeget.