Az eszköz működése Arkhimédesz nevéhez kapcsolódó, és egyben az egyik legrégebbi fizikai törvény segítségével értelmezhető. A már a Kr.e. 3. században megfogalmazott emelő-törvény szerint, egy tengely körül forgatható merev test akkor van egyensúlyban, ha a rá ható erők forgatónyomatékainak összege a két karon egyenlő. Két erő esetében:

.

           A római mérleg (vagy gyorsmérleg) gyakorlatilag egy kétkarú, de nem egyenlőkarú emelő. A C pontban felfüggesztett AB rúdnak a rövidebbik karján elhelyezett (az idők során elkallódott) tányérba egy Q súlyt helyezünk. Ennek a súlynak a forgatónyomatékát az emelő hosszabb karján szabadon elmozdítható, állandó nagyságú P súly (az ún. körte) forgatónyomatékával egyensúlyozzuk ki. A körte, a C forgástengelytől való távolságának változtatásával, különböző nagyságú terheket képes kiegyensúlyozni. A mérlegrúdon elhelyezett tapasztalati skálán, a körte forgástengelytől való távolságának leolvasásával meghatározhatjuk a keresett súlyok nagyságát.

           Az ilyen mérlegek könnyű használhatóságuk miatt gyorsan elterjedtek. Leggyakrabban a zöldségpiacon, illetve dinnyeszezonban az utak szélén találkozunk vele, bár működési elve más mérlegeken is megfigyelhető.