Vízszintes alapon nyugvó, valamely felület mentén vagy legalább három pontban alátámasztott test (pl. téglatest, háromlábú szék) akkor van biztos egyensúlyban, ha a súlypontján átmenő függőleges egyenes átmegy az alátámasztási felületen, illetve az alátámasztási pontok által meghatározott felületen (pl. háromszögön). Minél jobban teljesül ez a feltétel, annál „biztosabban áll” a test, más szóval nagyobb az állásszilárdsága.
            Az állásszilárdság egyik, ún. geometriai mértéke a test forgási élére vonatkozólag az az szög, amellyel a testet el kell döntenünk, hogy a legközelebbi labilis egyensúlyi helyzetébe jusson. Az állásszilárdság energetikai mértéke az előző folyamat során végzendő munkát jelenti, míg az állásszilárdság dinamikai mértéke az a súlypontban támadó, vízszintes és a forgási élre merőleges erő, amely a test eldöntéséhez szükséges. Mindhárom mérték szerint az állásszilárdság annál nagyobb, minél nagyobb az alátámasztási felület, és minél mélyebben van a súlypont.
            A testek állásszilárdságát szemlélteti a szertárban az a Weinhold-féle készülék, amelynek részei:

            - egy olyan fahasáb, amelynek a belsejébe aszimmetrikusan egy ólomhengert helyeztek, így a súlypontját megváltoztatták (súlypont helyét jelzi a test oldalain elhelyezett fém forgástengely). A hasáb ellentétes oldalain három-három rögzítési pont található, ahová kötelet köthetünk, s így a hasáb felborításához szükséges kötélerő támadáspontját szabadon meg tudjuk változtatni;
            - egy fából készült tartóállvány és egy függőleges rúdra rögzített fém állócsiga, amelyek egy fényezett fatalpon vannak elhelyezve;
            - egy fém tányér, amelyekbe súlyokat helyezhetünk.

            Az állásszilárdság vizsgálatakor – mivel a súlypont vonalakkal van összekötve a különböző forgási élekkel - saját szemünkkel is láthatjuk, hogy milyen helyzetben fog felbillenni az inhomogén tömegeloszlású fahasáb. A felborításhoz szükséges erő nagyságát a fém tányérba helyezett különböző nagyságú súlyokkal tudjuk beállítani, bár a tányér súlya miatti pontatlanság leküzdése és a könnyebb bemutathatóság miatt érdemes rugós erőmérőt alkalmazni. Az erő támadáspontját úgy tudjuk változtatni, hogy a kötelet más-más helyre kötjük a fahasáb oldalán, miközben az állócsiga függőleges elmozdításával biztosíthatjuk, hogy a felborításhoz szükséges erő hatásvonala végig vízszintes legyen. A felborítás során a hasáb vízszintes megcsúszását a tartóállványon elhelyezett, keskeny, vízszintes léc akadályozza meg.