2022/03

2022. március 18-án kora hajnalban indultunk el a hódmezővásárhelyi Cseresnyés Kollégium parkolójából. Az érkezés után lehetőségünk nyílt egy kis városnézésre, amely során megismerkedhettünk a város híres épületeivel. Lépten-nyomon egy-egy jelentős műemlékkel találtuk szemben magunkat. Megcsodáltuk a Széchenyi téren álló Gázi Kászim pasa dzsámiját, amiről megtudtuk, hogy keresztény templommá alakítottak. Sajnos felújítás miatt csak kívülről tekintettük meg Jakováli Haszan pasa dzsámiját, ami Magyarország legjobb állapotában megőrzött iszlám építészeti emléke. Sétánk során felkerestük az Aradi vértanúk mellszobrait a Székesegyház északi oldalán található utcában. Az 1848. március 15-én kitört forradalom és szabadságharc leverését követő megtorlás során Aradon kivégzett vértanúk emlékére készített mellszobrok mellett haladva egy rendhagyó történelem óra keretében felelevenítettük az akkori eseményeket, majd katonadalokat is énekeltünk. Sétánkat tovább folytatva megtekintettük a Pécsi Székesegyházat. A gyönyörű újjáépített középkori katedrális szomszédságában épült Püspöki Palota álerkélyén Liszt Ferenc szobrát is felfedeztük. Liszt Ferenc alakja jól láthatóan a Székesegyház felé tekint, s meglepődve hallgattuk, hogy a legenda szerint a híres zeneszerző a harangjátékokból merített ihletet. Sétánk következő állomása a Cella Septichora Látogatóközpont volt. A későrómai ókeresztény temetőemlékek különös helyet foglaltak el a szívünkben kirándulásunk során. Az idegenvezetés során megcsodálhattuk a bibliai jelenetekkel és ókeresztény szimbólumokkal díszített sírok egyediségét, valamint megismerkedtünk a korabeli temetkezési szokásokkal is.
Szendvicsebédünk elfogyasztása után a délutánunkat a Zsolnay-negyedben töltöttük. A 2014-ben hungarikummá nyilvánított terület számtalan látnivalót rejtett magában. A Zsolnay örökséget bemutató tárlatok mellett önfeledt szórakozásra is lehetőségünk adódott. A Labor-Interaktív Varázstérben Öveges József által megálmodott természettudományos játszóházban szabadon kísérletezhettünk. Későbbiekben Sebestyén Zoltán, Rátz Tanár Úr Életműdíjas fizikatanár látványos kísérletei során bővítettük fizikai ismereteinket, találhattunk magyarázatot a bennünket körülvevő világ jelenségire. A Varázsóra után a Planetárium digitális technikájának köszönhetően elkalandozhattunk a Világegyetem távoli zugaiba, olyan csillagokat és csillagképeket láthattunk, amelyeket a fényszennyezett városi ég alatt sem észlelhetünk.
Az esti órákban érkeztünk meg fogadóintézményünkhoz, a Pécsi Református Kollégiumhoz. Az Internátusban elfogyasztott vacsora után az est a játékoké, az önfeledt beszélgetéseké és a barátkozásoké volt. Külön öröm volt számunkra, hogy a kollégium 1995-ben alakult vegyeskara szintén kórustábort tartott az ittlétünk idején. A kórus örök jelszava: vidámság és barátság, amit megtapasztalhattunk a közös programok, csapatépítő-ismerkedős játékok során is.
Szombaton bőséges reggelink elfogyasztása után Pécs városának egyik legfestőibb tájára vezetett utunk. A Tettye park zöld napsütötte övezete, a számos műalkotás, szökőkút és térplasztika valamint a tettyei romok tökéletes kikapcsolódást nyújtottak szívünknek és lelkünknek a sok borús, esős nap után. A Havi-hegyen egy megrázó erejű bronzkereszt mellől fantasztikus kilátás nyílt a városra, majd a szépen kialakított sétaúton egy 1690-es években emelt kápolnát is megnézhettünk. Bátrabb, túrázós kedvben járó kórustagok még pazarabb kilátásra vágytak, így egy sziklákba vájt lépcsőkkel megtámogatott sétaút után a Balázs-pihenőhöz, kilátóhoz jutottak.
A sétálás után egy közös kóruspróbán vettünk részt vendéglátó vegyeskarunkkal a gimnázium épületében. Pap Tamás karnagy úr Bárdos Lajos: Ékes napra virradtunk kezdetű kánonját tanította meg a két kórusnak. A közel hetven fős egyesített kórus ajkán hátborzongatóan szépen zengett a húsvéti feltámadást hirdető ének.  Ebéd után fájó szívvel hagytuk magunk után a kollégium vegyeskarát, felemelő érzés volt egy ekkora kórussal együtt énekelni. Láttuk magunk előtt a jó példát és célunk hasonló kórusmunka létrehozása iskolánkban.
A délután folyamán a pécsi állatkert állatvilágával ismerkedhettünk meg. A közel két és fél órás séta során találkoztunk oroszlánokkal, zebrákkal, fehér bengáli tigrisekkel. Három óra útnak kellett indulnunk, mert egy hosszú hazaút várt ránk. Este 7 fele érkeztünk haza, ahol Szülők, barátok, rokonok kedves ölelése fogadott minket.

Köszönjük a Rákóczi Szövetségnek, iskolánk vezetőségének, valamint az Ótemplomi Református Egyházközségnek a támogatását, amellyel hozzájárult ehhez a felejthetetlen két naphoz.

Hódmezővásárhely, 2022.03.22.                                                     

Csorba Emese kórusvezető

„Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják az Istent.” (Máté 5:8)

Mélységes fájdalomtól nehéz a léptünk. Megnyugvást kereső, de a megválaszolatlan kérdésektől háborgó lelkünk nehezen csillapodik. A búcsú, az emlékezés vonja körül szívünket. De hogyan búcsúzzunk, hogyan emlékezzünk….amikor az emberi idővel mért életben még nem volt itt az ideje. Mégis, a fájdalmon túl, felsejlik a bizonyosság: mindennek megvan a maga, elrendelt ideje.

Mindannyian emlékek sokaságával kapcsolódunk most össze. A megnyugvás közös reménységét hordozzuk, fájdalmunkat Isten elé helyezzük. Kérünk, Urunk, hogy szívünket tőled való békességgel, benned való bizalommal töltsd el.

Márti!....

Tanárként oly sok örömöt találtál a munkádban. Szerettek, megbecsültek a diákok, a kollégák, a szülők egyaránt. Többször voltál osztályfőnök, munkaközösséget vezettél, szívügyednek tekintetted a francia nyelv oktatását, az irodalom igényes művelését. Hosszú évek óta nem volt Bethlen-est a diákjaiddal előadott műsor nélkül. Nem létezett számodra teher az iskolai feladatok között. A székeden most is ott a szürke kardigán, a kis kék táskád, a könyveidet még Te rendezted sorba. Sokat fáradoztál azon, hogy tanító-nevelő munkádat még jobbá tedd. Számtalanszor láttuk, ahogyan az asztalodnál ülve, egy-egy korábbi munkádat átdolgoztad, kiegészítetted. „Hogy egy kicsit még jobb legyen!”-mondtad. Így, visszaemlékezve, mintha nekünk is útmutatást adtál volna: úgy dolgozzunk, hogy munkánk mindig egy kicsit még jobb legyen.

Ez az igyekvő törekvés volt életed háttérzenéje.

Szelíd szavakkal, őszinte tekintettel fordultál mindenki felé. Nem harsogtad, hanem tetted a jót. A jóság pedig szeretet. A kedves szavak lehetnek rövidek, könnyen kimondhatók, de visszhangjukban örökké élők. Így láttunk mi Téged, így hallottunk.

Utolsó osztályod ballagásán levelet írtál végzős diákjaidnak. Üzenetet küldtél, a velük közösen választott igét:

„Minden féltett dolognál jobban őrizd meg szívedet, mert abból indul ki minden élet.” /Példabeszédek 4,23/

A szívünk igazi szándékai segítik meglátni az Istent. Ez a boldogság azoknak szól, akik egyszerű, őszinte cselekedettel tudnak szeretni. Ahogyan Te cselekedtél, ahogyan Te szerettél. A szeretet pedig reményt ad és vígasztal.

Erősen megpróbáltattál. Türelmes voltál, szelíd és mosolyogni tudó ember. Azt, hogy mit hordoztál magadban ezekben a nehéz időkben, mi legfeljebb csak sejtettük. Feléd fordultunk egy-egy halk kérdéssel, segítő szándékkal, apró kis üzenettel, hogy tudd, ott vagyunk neked. Tudtad, érezted. De elmondtad azt is, hogy a párod, a gyermekeid, a családod szeretete a legnagyobb erőd. A fájdalom mélységeiből az ő karjuk emelt fel és vont ölelésbe, újra és újra…

Azon az utolsó pénteken, amikor még együtt dolgoztál velünk, beszélgettünk egy kicsit. A küzdelemben kapaszkodót próbáltunk találni; bíztatást, megerősítést abban, hogy mindig csak az aznap és a következő nap nehézségeit szabad szem előtt tartani. A távolabbi napok bizonytalan, félelmetes súlyát elképzelni is nehéz. Apró lépésenként kell haladni előre az úton még akkor is, ha nem tudjuk pontosan, hová vezet...Milyen sokszor bíztattuk egymást! Azon a koradélutánon először mondtad azt, úgy érzed, számodra már az aznap feladatai is elég megpróbáltatást jelentenek.

Akkor egyedül léptél ki a tanári szoba nagy ajtaján. Még visszanéztél, emlékszem, mosolyogtál. A földi világban tett utolsó sétádra nem indulsz egyedül. Veled megyünk, csendesen köréd fonódunk, kísérünk a mindenható Isten végtelen szeretetébe. Eddig a szemünkkel láttunk Téged, Márti, ezután a szívünkkel fogunk.