A diákszínpadosok jutalomkirándulása Gyulán

Esemény naptár

március

h	k	s	c	p	s	v
					1	2
3	4	5	6	7	8	9
10	11	12	13	14	15	16
17	18	19	20	21	22	23
24	25	26	27	28	29	30
31

Mai névnap

2025, március 2 - 15:29, Lujza

A hosszú nyári kikapcsolódás után szeptember első hetében nagyon nehéznek bizonyult az iskolatáska, de a diákszínpadosoknak szerencséjük volt, mert az Erkel Diákünnepeken való sikeres szerepléssel kétnapos jutalomkirándulást nyertek, így a tanév első hétvégéjét Gyulán tölthették.

Ablak alatt alszom, általában felhúzott redőnnyel, hogy a hajnali napsugár keltsen, ami iskolakezdéskor szinte fejbevágott, de kirándulásunk napján addig simogatott és táncolt sugara a firhangon, amíg neki nem eredtem. Szinte pillanatok alatt Gyulán találtuk magunkat, ahol nem fecséreltük időnket, azonnal belevetettük magunkat a tömény kultúrába. Elsőként a Kohán György Múzeumot kerestük fel, ahol megnéztük a harmincas években Hódmezővásárhelyen élő kiváló művész drámai hatású képeit. Továbbá alaposan és részletesen értelmeztük Kukár István művésztanár 43 KinK című kortárs képzőművészeti kiállítását, amely a fehértől a feketéig, vagy a feketétől a fehérig tart 43 képben, vagyis Kukár a Kukárban. A művek sorozata Malevics Fekete négyzet fehér alapon (1915) és Fehér négyzet fehér alapon (1919) című képeit idézi, amellyel a művészet végét szándékozott kijelölni. A múzeumlátogatást összefoglaló szóviccel zártuk: a múzeum olyan hely, ahol terem terem. Egyébként is a múlt nem volt, hanem terem. A szállás elfoglalása után a városbemutató sétán idegenvezető kísért bennünket, aki színesen és sok érdekességre kitérve mutatta be Gyulát. A vár elfoglalása után a lovagteremben pihentünk meg, és hallgattuk meg az erősség izgalmas történetét, majd a börtön és a kínzóeszközök megtekintése után örültünk, hogy szabadon távozhattunk. ’Ez a vár se vár immár.’ Az Almásy-kastély termeiben interaktívak voltunk, mert sok a mozgó látnivaló: régi korok ruháiba öltöztünk virtuálisan. Esténként a játékteremben folytattuk aktivitásunkat: biliárd, csocsó, léghoki, ez volt nekünk az étcsoki. Állandó elfoglaltságunk nem a bliccelés, hanem a szóviccelés volt. A pultnál ült egy gesztenyebarna lányka, akivel egy karakteres arcú ifjú kezdett flörtölni. – Látod őket? – Hát, hogy a viharba ne, akkora ott a románc, hogy még én is elpirultam – mondta az örökös szingli, aki egész este a „Baby don’t hurt me”-t énekelte. Majd jobbról valaki odasúgja: – Csak mondd meg neki, hogy beerlak!Másnap újult erővel indultunk útnak: először az eredeti bútorokkal és tárgyakkal szépen berendezett 19. századi Ladics házat látogattuk meg. Élményünket a vendégkönyvben is rögzítettük: „Ez a csodá–Ladics ház.” A szellemi táplálék után a hasunknak is kedveztünk, és válogattunk a 100 éves cukrászda tüneményes süteményes kínálatából, ahol a finom falatok a névvel ellentétben szerencsére nem százévesek, hanem frissek voltak. Erkel Ferenc szülőházában a Himnusz megzenésítésnek történetét néztük meg, és az udvari sakkal is játszottunk, ahol egy matt bábú azt mondta, hogy: matt. Hát persze, ő a matt sakk, aki azt mondja, hogy sakk-matt. Vendéglátóink nagylelkű ajándékának köszönhetően a Várfürdőbe olyan jegyet kaptunk, amellyel mindenhova bemehettünk, így nem maradt el a csúszás az összes csúszdán, és a szauna forró és hideg hérakleitoszi dialektikájának tanulmányozása, és a hullámfürdőzés sem. A csúszásra jól csúszott a lángos, de kirándulásunk nem csúszott sokat, mert csúszás nélkül időben hazaértünk.Köszönjük a szervezőknek, vendéglátóinknak és gimnáziumunknak, hogy elmehettünk.
Köszönjük Molière! Köszönjük nyelvünknek a sok szóviccet! Máris nagyon várjuk a következő EDÜ-t! Mert EDÜ volt, EDÜ van, EDÜ lesz! EDÜ-dvözlettel és köszönettel!

Széni András (11. C) és Simon Ferenc