A Bethlen Gábor Református Gimnázium, a felnevelő alma mater gyászolja öregdiákját, a pedagógust, a paideia elvét követő tanárát és igazgatóját.
A magyar nyelv és irodalom, a tudományok és a művészetek rajongó tisztelője, a klasszikus és a modern nyelvek tanulója és tanítója, benne a vásárhelyi nyelvjárás, az ízes beszéd hagyományainak tudós igényű ápolója. Az ifjak, a fiatalok nevelője, szellemi és intellektuális segítője.
Gondolkodásra mindig kész és nyitott, szorgos munkása az embert körül ölelő világnak, aki hagyományt őriz és újat keres, aki kész kérdéseket is feltenni. Alkotó munkára derűvel és kritikus szellemmel ösztönző mentor szellemű tanár és pedagógus volt, aki a régi elődök intését magának vallva „Szeretettel és szigorral” tanított. Az érték keresése, a tehetség meglátása és az emberi esendőség iránti bölcs türelem jellemezte, aki olyan feladatokat tudott és mert adni, amelyek iskolánknak és a Bethlen szellemnek gyarapítója. A valaha volt és a jelen diákságnak és tanári karának értékmérő, a közösségnek őrizendő kincsei: a Bethlen-relief és az erdélyi fal. Hódmezővásárhelyen született 1935. március 15-én. 1953-ban maturált, a szegedi egyetemen magyar-orosz szakos középiskolai tanári diplomát szerzett. Az ötvenhatos forradalom és szabadságharc alatti ellenállása és szerepvállalása miatt a hatalom személyes szabadságát korlátozta, rendőri felügyelet alatt állt. A diploma megszerzése után tanított, a Központi Általános Iskolában Hódmezővásárhelyen (1957/59), majd a Bethlen Gábor Gimnáziumban (1959/70). A Kossuth Zsuzsanna Finommechanikai-Műszeripari és Gépipari Szakközépiskola tanára és igazgatója 1970 és 1975 között. Ezután a Bethlen Gábor Gimnázium tanára és igazgatója húsz éven át, 1995-ig, nyugdíjba vonulásáig. Igazgatósága alatt iskolánk visszakerült a református egyházhoz, a templom mellé az iskolát a vásárhelyi gyülekezet visszakapta. Bölcs előrelátással élt a rendszerváltozás adta lehetőségekkel: beindította a nyolcévfolyamos tantervű képzést, így kiemelkedő tanulmányi eredményekkel és sikereket elérő évfolyamokkal emelte és megtartotta szeretett skólájának hírnevét. Az oktatásügyet a nemzeti és az egyetemes műveltség híveként szolgálta. Földesi Ferenc Kiváló Tanár (1967), az Oktatásügy Kiváló Dolgozója (1972), a Munkaérdemrend ezüst fokozatát kapta 1985-ben. A Németh László Társaság elnökségi tagja, Németh László-díjas (1992). A Magyar Köztársasági Arany Érdemkeresztet (1996) és a Pro Urbe Hódmezővásárhelyért (1996) elismerő kitüntetéseket kapta. Emlékét kegyelettel megőrizzük.

Sit tibi terra levis!
Legyen neked könnyű a föld!
Nyugodjon békében!