A Geissler-Plücker-féle spektrálcsövek két névadója Heinrich Geissler (1815-1879) német üvegtechnikus, a Geissler-csövek készítője, és Julius Plücker (1801-1868) német fizikus, a katódsugárcső feltalálója. Ezeknél a csöveknél a  kisülési csövek fényének azt a fontos tulajdonságát használják ki, hogy a kibocsátott fény spektruma az adott gázra jellemző. Az ilyen Geissler-Plücker-féle spektrálcsövekbe különböző anyagi minőségű, a Geissler- csövekre jellemzően néhány száz Pa nyomású gázokat helyeztek. A csövek középső része kapilláris cső, ahol nagyobb a fénysűrűség. Ha a cső két beépített elektródájára szikrainduktor segítségével több ezer voltos feszültséget kapcsolunk, akkor kapillárishoz helyezett spektroszkóp segítségével tanulmányozhatóak a csőben levő anyag (pl.: nemesgázok) színképvonalai, amelyek az adott anyag anyagi minőségére jellemzőek. Így a Geissler-csövek egy újabb felhasználási területe is bemutathatóvá válik, amely a spektroszkópiai vizsgálatokkal kapcsolatos.
            Ezen az elven működik az a 12 darab csőből álló, különböző gázokkal ellátott Geissler-Plücker-féle csőkészlet, amelyeket a szikrainduktor szekunder tekercsére rákötve, különböző színű, pompás fényjelenségeket figyelhetjük meg. A korabeli tanszerkatalógusok mintegy 37 féle, különböző töltéssel bíró csövet árultak. A szertárban levő csövek tartalmára csak a rájuk ragasztott, kézzel írt papírlapocskákról következtethetünk (Pl.: Hg, He, Cl2 …stb.). Néhány csőről azonban már ez a papírlap is eltűnt, így - fennmaradó vásárlási iratok, számlák hiányában– tartalmuk ismeretlen. Ma már középiskolai körülmények között - eszközök hiányában- meghatározásuk igen nehéz.