A jelenség bemutatására kiválóan alkalmas az az ún. Seebeck-féle termoelem, amely egy faragott faállványra helyezett bizmut pálcából áll, amelynek a végeire egy híd alakúra meghajlított rézlemez két végét forrasztották. Ha az egyik forrasztási helyet pl. gyertyával melegíteni kezdjük, akkor a fenti effektus alapján a híd alá helyezett mágnestű - amely kezdetben a pálcával együtt észak-déli irányban állt- a helyzetéből kitér. A kitérés irányából következik, hogy az említett áram a melegített helyen a bizmut irányából a rézbe megy, majd a másik forrasztás hidegebb helyén a rézből a bizmutba hatol, vagyis a melegítésnél a bizmut a negatív, a réz a pozitív elektromos pólusnak felel meg. Ha a másik forrasztásnál melegítjük az eszközt, akkor az áram az előzővel éppen ellentétes irányba fog folyni. A hőelemben tehát a hőenergia alakul át elektromos energiává.
            A termoelektromos hatás nem csak az említett két fém, hanem bármely két másik fém érintkezési helyén jelentkezik, ha az érintkezési hely hőmérsékletét megváltoztatjuk, miközben a keletkezett feszültség természetesen függ a két érintkező fém anyagi minőségétől. Emiatt a Volta-féle feszültségi sorhoz hasonlóan itt is egy feszültségi sorba állíthatjuk a fémeket: bizmut, nikkel, higany, platina, ólom, réz, ón, arany, ezüst, cink, vas és antimon. Ennek a sornak a tagjai annál nagyobb elektromotoros erőt mutatnak, minél távolabb állnak a sorban egymástól és a két tag érintkezésének a helyén az áram mindig a sorban előbb álló tagjából folyik a sorban hátrébb álló tagba.