A vízbontó készüléket először 1800-ban használta Nicholson és Carlisle a víz bontására. Az eszköz kiválóan alkalmas az elektrolízisnek, így az elektromos áram kémiai hatásának szemléltetésére. A vízbontó készülék gyakorlatilag egy fatalpon elhelyezett üvegedényből áll, amelybe az edény fenekén keresztül két platina drót, az ún. elektródok vannak bevezetve. Ezek az elektródok finom beosztással ellátott felfogó csövekkel vannak leborítva. Ezeket a csöveket a faállványhoz a szintén fából készült fogók rögzítik.

            A kísérlet elvégzéséhez a készülékbe kénsavval (H₂SO₄) savanyított vizet helyezünk és a kivezetett fémelektródokra telepet kapcsolunk. A telep pozitív sarkával összekötött elektród az anód, míg az az elektród, amelyiket a negatív sarokra kötöttünk, a katód.
            Az elektromos áram vegyi hatása abban nyilvánul meg, hogy a katódon H2-gáz, míg az anódon feleakkora térfogatú O₂-gáz fejlődik. Ez a folyamat a következőképpen értelmezhető. A H₂SO₄ a híg oldatban H⁺-ionokra és SO₄^2--ionokra disszociál, a H+-ionok a katódra jutnak, ott H-atomokká alakulnak, és ezekből H₂-molekulák képződnek, az anódra érkező SO₄^2--ionok viszont semlegesítésük után a vízzel lépnek reakcióba, az alábbi módon:

Így az anódon O₂-gáz fejlődik, miközben a fenti egyenlet alapján a keletkező H₂SO₄-molekulák miatt pedig a kénsav mennyisége változatlan marad.
            Végeredményben tehát az oldat víztartalma csökken, az elektródokon a víz alkotórészei válnak ki a megfelelő arányban; 2 db H₂-molekula kiválásának 1 db O₂-molekula kiválása felel meg.

            Ennek az egyszerű szerkezetnek a modernebb kivitelezésű változata a sok szertárban megtalálható az August Wilhelm von Hoffmann (1818-1892) német kémikus által készített ún. Hoffmann-féle vízbontó készülék. Ez az eszköz egy olyan háromágú közlekedőedény, amelyet a középső csövön keresztül hígított kénsavval tölthetünk meg, s közben a két szélső szárat felül egy-egy üvegből készült záró csappal lezárhatjuk. Ennek a két szélső csőnek az alján egy-egy platina elektród található, amelyre áramforrás sarkait köthetjük. Az áram hatására a fent említett folyamat játszódik le, s így végül a víz alkotórészeire bomlik, amit az elektródokról felszálló gázbuborékok jeleznek. Végeredményben az egyik szélső szárban O₂ (a parázsló hurkapálcát lángra lobbantja), a másik szélső szárban pedig az oxigénnél kétszer akkora térfogatú H₂ (meggyújtva kékes lánggal ég el) gáz válik ki.