Samuel Finley Breese Morse (1791-1872) amerikai feltaláló 1837-ben szabadalmaztatta azt a találmányát, amely aztán Morse-féle távíró néven terjedt el a világon.
            Ennek a találmánynak a működését mutatja be a szertárunkban az a Morse-féle távíró pad, amely két részből áll. Egy fényezett fatalpra egy villanycsengő és egy Morse-féle távíró készülék van egymással párhuzamosan rögzítve. Az adóállomás (a szertárban egy Righi-féle oszcillátor) által leadott elektromágneses hullámokat a vevőállomás (a szertárban egy
Marconi-féle vevő készülék) detektálja. A detektálásnál jelentkező váltakozó áramot a vevőkészülék szorítócsavarjainak és a Morse-féle pad fatalpán elhelyezett szorítócsavaroknak a fémes összekötésével a távíró pad két kapcsolójához vezetjük.

            Alaphelyzetben a csengő felőli kapcsoló zárt állásban, míg a távíró felőli kapcsoló nyitott állásban van. Így ha a szorítócsavarokra a fentiek szerint áramot vezetünk, akkor először a csengő fog megszólalni, jelezve ezzel a vétel kezdetét. Ha ezután a kapcsolóval a csengő áramkörét megszakítjuk, miközben a másik kapcsolóval a felvevő állomás áramkörét zárjuk, akkor az állandó mágnest tartalmazó jelfogó, a semleges reléknél jóval érzékenyebb ún. polarizált relé áramkörében is áram folyik. A relé elektromágnese fölött egy - alumíniumból készített kétkarú emelő egyik karján elhelyezett- vashorgony található. Annak megakadályozására, hogy a vashorgonyt a polarizált relé állandó mágnese állandóan magához vonzza, az emelő másik karját egy rugóval rögzítik. Ahhoz, hogy a relé érzékenységét a kívánt mértékűre be tudjuk állítani, ennek a rugónak a rugóállandóját helyesen kell megválasztani.

            A relé tekercsén keresztül haladó váltakozó áram egyik iránya erősíti, míg a másik iránya gyengíti elektromágnes által a vashorgonyra kifejtett mágneses erőt, így az eszköz már a lehető legkisebb áramváltozásokat is képes jelezni az elektromágnes fölé helyezett vashorgony magához húzásával.
            Ha a jeladó állomásnál (akár a Righi-féle oszcillátor primer körében, akár a Marconi-féle vevőállomás csengőtekercsének az áramkörében) egy billenő kapcsolót (egy ún. tapintót vagy Morse-kulcsot) helyezünk el, akkor a tapintó billentyűjének lenyomásával rövidebb-hosszabb idejű áramimpulzusokat, azaz „pontokból” és „vonásokból” álló Morse-jeleket küldünk a Morse-féle távíró elektromágnesének áramkörébe. Így ez az elektromágnes az áramimpulzusoknak megfelelően fogja – a fentiekben leírt módon- magához rántani a vashorgonyt. Miközben az elektromágnes a horgonyt magához rántja, az alumínium emelő másik vége felemelkedik, s így az alumínium emelő felemelkedő vége hozzányomja az előtte - egy óramű segítségével-mozgatott papírszalagot egy indigós réteghez, így nyomot hagy a papírszalagon. Az óraművet felhúzó karral kell működésbe hozni, s két nyomógörgő segítségével tudja a forgatható tartóra felcsévélt papírszalagot egyenletesen mozgatni. Ahhoz, hogy az óramű a papírszalagot ne mozgassa folyamatosan, egy kis kar segítségével megakadályozhatjuk a fogaskerekek elfordulását. Ezt a kis kart a távíró működésének megkezdésekor természetesen el kell fordítani.