A szertár első vetítő készülékét a Calderoni és Társa cég készítette a vállalat saját szabadalma alapján, s 1907-ban került az iskolánkba.

            A már megjelenésében is impozáns szerkezet lámpaszekrénye öntöttvas talapzaton elhelyezett, összeszegecselt acél és bádog lemezekből áll, amelyet belül eternit béléssel és a tetején szellőztető kéménnyel láttak el. Ebben a szekrényben helyezték el a megvilágítást adó elektromos ívlámpát, amely egy sínen előre hátra eltolható, s emellett – a lámpaszekrény hátulján elhelyezett, egykoron fényelzáró bársonyfüggönnyel eltakart nyíláson keresztül- hajtócsavarok segítségével minden irányba könnyedén elmozdítható. Az ívlámpa max. 110 V feszültségű egyen- vagy váltóáramhoz, 5-40 A áramerősségig használható.

            A lámpaszekrény elülső oldalán található kerek nyílásba illeszkedett a 120 mm átmérőjű kettős kondenzor lencse, amelynél a lencsék között felmelegedő levegő a kondenzort tartó cső felső részén levő – egy kis fedővel borított- nyíláson át távozhatott. A kondenzor további védelmében, annak az ívlámpa felöli oldalán egy káli-üvegből készített hővédő lemez volt elhelyezve.
            A kondenzorlencsék után három állítócsavarral a lámpaszekrényhez van rögzítve egy üveg alapú, vas palásttal ellátott henger alakú hűtő, amelyhez alul, az oldalán és a tetején egy-egy zárható csap csatlakozik. A csapokon keresztül tölthetjük meg a hengert vízzel (esetleg glicerinnel), amelyben a folyadékot tárolva, vagy folyamatosan keresztül folyatva elnyelődik az ívlámpa által előállított, s a kondenzorlencsék által összegyűjtött hő. A hűtő szerepe tehát valójában annyi, hogy megvédje a kivetíteni kívánt képet az ívlámpánál keletkező nagy hőtől.
            A hűtőhöz három ponton rögzíthetjük a sárgarézből készült képtartó keretet, amelyre aztán további – a vetítővel elvégezni kívánt feladat által megkívánt- mellékleteket csavarozhatunk.
            Ha kivetítésre szeretnénk használni a gépet, akkor a képtartó keret után csavarozhatjuk, s vele együtt süllyeszthetjük azt a függőleges síkú sárgaréz sínt, amelybe becsúsztathatjuk azt a fakeretes fényvédő ernyőt, amelynek másik vége az objektív tartó szerkezetének sínjébe illeszkedik. A bronzból készített objektívet tartó előrész egy mikrométer csavar segítségével magasabbra és mélyebbre, míg az egész tartórész egy tolószerkezet és egy hajtócsavar segítségével előre hátra állítható. Az eredetileg rendelt öt különböző objektívből mára már csak a 250 mm, a 310 mm és a 405 mm fókusztávolságú objektív maradt meg, de ezek közül is csak az elsőt őrzi a szertár teljesen épen, a másik kettőből az egyik gyűjtőlencsének nyoma veszett. Ha a képtartó keretbe belehelyezzük a – valószínűleg üvegre festett – 8X10 cm nagyságú képet, akkor – az állítócsavarok segítségével – a megfelelő objektív-távolság beállítása után az objektívként használt terrasztikus lencserendszer miatt végeredményként egy valódi, egyenes állású, nagyított képet kapunk. A kivetíthető (diapozitív) képek 4212 darabos jegyzéke külön kötetben található a Wodianer F. és fiai R.T. tanszer raktárának kiadványában. A szertárban, s a leltárkönyvekben ilyen képeket nem találtunk.

            A diapositív képek hiánya nem feltétlenül jelenti azt, hogy ezek a képek az idők során eltűntek, hiszen a vetítőgépet nem csak vetítésre, hanem számos más fizikai jelenség bemutatására is használhatták. Ha a készüléket fizikai optikai jelenségek bemutatására szeretnénk használni, akkor a képtartó keret után a fényvédő ernyőt tartó állvány helyére egy kör alakú nyílással ellátott betét tartó vaslemezt kell csavaroznunk, miközben a fényvédő ernyőt, s az objektívet el kell távolítanunk. Ebbe a kör alakú nyílásba több betétet helyezhetünk be:

- nyalábszűkítő diafragma síküveggel ellátva
- változtatható méretű nyílást biztosító revolver lyuk diafragma, amelyhez tartozó két tartóba 2 db Nicol-féle hasáb a fénypolarizáció, 2 db mészpát kristály illeszthető a kettős törés bemutatására és a régi betétetek közül még mutatóban maradt egy átlátszó kristály (régebbi nevén jegec) lemez.

            Ha a párban meglevő, párhuzamos hasábokat, illetve kristályokat egymással 90 fokos szöget bezáróan elforgatjuk, akkor a rendszer nem engedi át fényt.

            Ugyanehhez a revolver diafragmával ellátott tartókba behelyezhetők azok a betétek is, amelyek turmalin gyűjtőlencsét (TL), illetve egy szorítóval befogott turmalin lemezt tartalmaznak (T1 illetve T2) és a két oldalról állítható méretű nyílást biztosító rés lyuk diafragmával ellátott Fresnel-féle kettős tükör, amellyel a fényinterferencia jelenségét tudjuk bemutatni.

            A fenti kísérletekhez használt kör alakú nyílással ellátott betét helyére egy  csavarozható tartóállványt helyezhetünk, amelybe kis asztalkát foghatunk be, s amelyre pl. másik fényforrást vagy prizmát helyezve geometriai optikai kísérleteket tudunk végrehajtani.
            Sajnos az évek során a vetítőgép kondenzor lencséjének nyoma veszett, így jelenleg a gép nem működik, a lencse pótlása pedig jelenlegi árakon nagyon drága lenne.